3. - Allies

Ciao, hűséges Selectionerek!
Minden tiszteletem azoké, akik olvassák most a soraimat.
Hogy mindenki tudja, ez egy lezárt blog volt, körülbelül március közepétől, nem véltem értelmét, mert szinte senki nem látogatta. Így töröltem. Viszont pár hete, az egyik barátnőm nagy Párválasztó túltengésben szenved (csakúgy, mint szerény személyen), visszahoztam ezt a blogot, hogy el tudja olvasni azt a pár fejezetet, amit összekontárkodtam. És mivel erősködött, nem állítottam vissza a törlését. És elkezdtek érkezni a kommentek, amikre én a legvadabb álmaimban sem számította. Szóval köszönöm Nektek! <3
Mivel ti bizalmat adtatok nekem, én bizalmat adok a blognak, hogy mindenki megismerhesse Emma és Will történetét.
Májusban megjelent a Koronahercegnő kötet - az enyémből már lapok állnak ki, amiért én sikítani tudnék - és rájöttem, hogy rengeteg információm nem egyezik a könyvvel, de nem fogok változtatni rajta. Vegyük úgy, hogy ez egy párhuzamos Párválasztó univerzum.
Még egyszer, KÖSZÖNÖM NEKTEK!
Jó olvasást,
xoxo, Kyrus

Életem legnagyobb részében azok a napok okozták a legnagyobb örömöket, amikor látogatók érkeztek Illéába. Legtöbbször a franciákat és az olaszokat, mint legfőbb szövetségeseinket láttuk vendégül. Így ilyenkor mi is beöltözhettünk szobalánynak, hogy a trónörökösöket és hercegnőket szolgáljuk ki, itt-tartózkodásuk alatt.
 Megismerhettük az uralkodók gyermekeinek igazi oldalát is.

Először is, ott volt Elenore Camberin, az olasz trónörökös. Hollófekete haja volt, sápadt bőre és sötét szeme. Bár olasz vonásokkal nemigen rendelkezett, mindenki úgy gondolta, hogy tökéletes királynő lesz egyszer majd belőle. Igazságos volt, okos, megfontolt és felelősségteljes. De ki tudott kapcsolódni, ha akart. Én a legtöbbször hozzá lettem beosztva, azt hiszem, hogy már totyogós koromban az Ő ruháit cipeltem.
Másodjára pedig ott vannak a francia hercegnők. A trónörökös Fleur és a kisebbik hercegnő, Danielle. A franciákkal való viszonyunk sok-sok év után sem romlott meg, pedig lett volna okuk megsértődni. Maxon király - akkoriban még herceg volt - elutasította Daphne-t, a mostani "anyakirálynőt", egyrészt mert már készült a Párválasztóra. Másrészt,  mert nem volt szerelmes belé. Ahren herceg az édesanyám miatt utasította el Camille királynőt és annak a kapcsolatnak amúgy sem lett volna jövője. Ahren azóta csak az ünnepekre jár haza. Peter-nek is felajánlották a Fleurral való házasságot, és azzal a francia trónt is, de Peter a barátságukat nem akarta elrontani. Fleur ezért nem sértődött meg, tudtommal talált egy kérőt magának.
Fleur a bátyámmal volt egyidős, és nála kedvesebb embert keveset ismerek. Danielle velem volt egy korba,  a nemesek közül talán vele kerültem a legjobb viszonyba, év közben is leveleztünk egymásnak. 
Mindkét francia lánynak szőke haja és világos, csillogó szemük volt, valamint csodás személyiségük. 
Ezúttal a látogatásuk nem volt nagy öröm a számomra. Mert tudtam, hogy mi az okuk Illéába jönni. És az nem csak Will herceg születésnapja volt. Meg akarták nézni, hogy kik csatlakoznak a Párválasztóba. 
A torkom összeszorult erre a gondolatra, miközben Danielle szobájában végeztem az utolsó simításokat. Lila ezúttal Fleur-nél volt, Grace, pedig Elenore-nál. 
Akkor néztem ki az ablakon, amikor a két, fekete autó begördült a palota elé. A királyi család, teljes harci díszbe öltözve a várta a szövetségeseket. Az egyik hercegnő meg sem várta, hogy a komornyikok kinyissák az ajtót, hanem kicsapta azt, kiugrott a kocsiból és egy hatalmas ölelésbe vonta Peter-t és Will-t. Danielle. Elmosolyodtam a látványára, ahogyan a szeretete megmutatkozott. Miután elengedte a hercegeket - valószínűleg eszébe jutott az illem -, Ana-hoz lépett, a kislány, pedig sikoltva ölelte meg. Dani mindenkiből ilyen reakciót váltott ki. 
Ellenben, Fleur kecsesen, trónörököshöz méltóan lépett ki a lépcsőre, tiarával a fején. Ana-n is volt egy hasonló. De Fleur is testvéries öleléssel üdvözölte először Pete-t, majd Will-t. 
Elenore maga volt a megtestesült tökélesség. Mivel látta, hogy a hercegek el vannak foglalva a franciák üdvözlésével, Matt-hez lépett mire a Kettes fiú egy csontropogtató ölelésbe vonta a lányt. Elenore nem lepődött meg, pont ilyen fogadtatásra számított az Illéa fiútól. Láttam, hogy Eadlyn királynő legszívesebben egy illemkönyvet csapna a gyerekei és Matthew fejéhez, hogy viselkedjenek illendően. 
A következő percekben Fleur és Ana összeölelkezve beszélgettek Pete-tel és Will-lel, Danielle is kapott egy szívélyes ölelést Matt-től, Danielle lába a levegőben kalimpált, Elenore, pedig a királyi párt üdvözölte a szülieivel, majd Will nyakába ugrott. Évente csak párszor látták egymást, de egy nagy család voltak. Leveleket váltottak egymással, mindenről beszámoltak a többieknek. 


Nem sokkal később a királyi családok intettek gyermekeiknek, hogy ideje lenne "birtokba venni a szobájukat". Amikor eltűntek a lépcsőkről, én már készültem Dani érkezésére. Már a folyosó elejéről hallottam Danielle cipőjének sebes dobogását és, amikor megjelent az ajtóban, felsikkantott. Illendően pukedliztem előtte, de nem engedte, hogy befejezzem, hanem egy testvéries ölelésbe vont.
- Sajnálom, hogy nem válaszoltam az utolsó leveledre, kicsit felsűrűsödtek itt a dolgok - mondtam Danielle-nek.
- Sajnálom, hogy nem voltam itt, Emma - nem kellett kifejtenie, hogy mikorra gondol. Mert tudtam. James temetésére. Elenore rögtön ideutazott, amikor megtudta, valamiképpen támaszt nyújtott a számunkra, viszont a francia lányoknak nem engedélyezték az utazást. Az apjuk megbetegedett, tüdőgyulladást kapott, így Franciaországban kellett maradniuk.
Danielle elengedett és intett a komornyiknak, hogy hozzák be a csomagjait. A szomszéd szobákból is hallottam hangokat. Grace és Elenore, valamint a még visszafogott páros, Lila és Fleur is hangosan köszöntötték egymást.
Csendesen pakolgatni kezdtem Dani gyönyörű ruháit, miközben kérdezgettem Őt.
- És.... találtál már párt magadnak? - akasztottam be egy estélyit a szekrénybe.
- Nem - Danielle hangja bosszús volt. - A szüleim az összes kapcsolatuk kijátszották, miután Peter nem fogadta el a Francia trónt is. Ha számomra is át kellett volna fésülniük a fél világot, csökkent volna a tekintélyük.
- Szóval, saját magadnak kell megoldanod a problémákat - biccentettem.
- Annyira jó lenne, ha James még köztünk lenne. Szó nélkül hazavinném magammal. Annyira jól nevelt és udvarias volt, sokan a hercegek közül nem ennyire csodálatosak. És még Őt ismertem is - James halála mindenkit mélyen érintett. Még Danielle hasznára is vált volna, ha életben lenne.
- El ne felejtsd, hogy James Grace-szel volt - hívtam fel a figyelmét egy dologra.
- Akkor James-t csak ágyasnak tartottam volna - vágott vissza Danielle, mire mindketten elnevettük magunkat. Ezért imádtam Danielle-t többek között. Mert minden esetben meg tudott nevettetni.
A következő másodpercben kinyílt az ajtó és Elenore rohant be rajta. A lány mindig híres volt érett gondolkodásáról és felnőttes viselkedéséről, de néha nem tett erről tanúbizonyságot. Sőt. Elenore a nyakamba ugrott és szívélyesen megszorongatott. Az olasz trónörökössel csaknem egy éve találkoztam utoljára, James temetésén. Hamarosan megjelent Fleur is, aki szintén egy ölelésbe vont engem, majd Grace-t is. Fleur olyan volt számunkra, mint egy nagy nővér, aki minden esetben tud valami okosat mondani.
Elkezdődtek a beszámolók, Elenore olaszul káromkodott amikkel megjegyezte a megbeszélések unalmasságát, Danielle nevetve mesélte a kínosabbnál kínosabb találkozásait az udvarlóival, Fleur, pedig a nehézkes randevúikat ecsetelte a swend herceggel, Victor-ral, aki franciául egy mukkot sem beszél. Lila a Peter iránti érzelmeiről tiltakozott, engem, pedig Will-ről kérdeztek. Akadozva taglaltam nekik a Párválasztót, és figyelmen kívül hagytam Lila rosszalló hümmögéseit. Láttam hogy Elenore gondolkodóba esett a tényfeltárásom után, később pedig Danielle is. Pedig nem akartam hogy az én problémámon is járjon az eszük, nem csak a sajátjukon. Az Itáliai törvények alapján, Elenore férj nélkül is elfoglalhatta a trónt, csak azért keresett párt magának hogy megerősítse a királyságot. Többek között, ezért létezett a Párválasztó Illéában. És ezért szervezték meg Peternek és Willnek is. Viszont Franciaországban, senki nem léphetett trónra házasság nélkül. Danielle pedig a biztonság kedvéért keresett párt magának, ha Fleurral történne valami.
Nehéz az uralkodók élete, nem csak a szolgáké.


A szövetségesek tiszteletére hatalmas bált rendeztek. Előkerültek a csodaszép ruhák és a kötelező koronaékszerek, valamint az újságírók miatt, a műmosoly is. Szebbnél szebb estélyiket húztam elő a hercegnők ruhazsákjából, Danielle fintorgott hogy a mi felszereléseink nem olyan simák és gyönyörűek, mint a franciák. Az anyám többször is benézett hogy rendesen viselkedem-e, ez volt a leghosszabb szemkontaktusunk már hetek óta. Danielle meg sem bírt mukkani, az anyám mindig is a frászt hozta rá. Ahogy mindenkire másra is.
A bál előtt, amikor az összes hercegnő készen volt, mi, szobalányok leszaladtunk a bálterembe, hogy minden megfelelő legyen. De az a mi segítségünk nélkül is tökéletes volt. Grace és Lila hamar elszóródtak mellőlem, amint elkezdődött a tánc. Lila ívesen elkerülte Petert és inkább Matt felé oldalgott. Matt volt az egyetlen Jamesen kívül, aki le tudta nyugtatni a nővéremet.
A tánc zajlott a szokásos mederben. Egyenesen nyugodtan. A királyi párok táncoltak a többi nemessel együtt, a paparazzik kattogtattak, én pedig egyensúlyozva róttam a köröket egy tálca pezsgővel. Egy félreeső sarokban álltam meg egy pillanatig. De végül több pillanat lett belőle. Mert meghallottam egy, azaz két hangon a fal másik oldalán.
- Will! - Elenore volt az. Elenore fején egy virágokból készült csokor jelképezte a tiarát. Az olasz trónörökös mindig próbált valamivel kitűnni, vagy éppen visszahúzódni. Nem szeretett a figyelem középpontjában lenni, de pont az ilyen dolgaival került oda.  - Ciao, Cara.
- Szia - Will életkedve nem szárnyalt az egekben. Sőt. Élvezni szokta ezeket az eseményeket, imádott társaságban lenni. De Elenore unott hangja több élvezetről árulkodott.
- Jól vagy? - Elenore sem volt hülye, ismerte Will-t. Nagyon jól. - Pocsékabbul festesz, mint Fleur amikor Pete kijelentette hogy nem fogadja el a Francia trónt.
- Nem a legjobb napokat élem át jelenleg - válaszolt a herceg diplomatikusan.
- A Schreave fiúk nincsenek oda a szülinapokért - hallottam Elenore hangján, hogy az ajka egy halvány mosolyra húzódott. Elenore mindenkin könnyedén átlátott, fantasztikus emberismerő volt. 
- Főleg, ha az a 18. - mondta Will felhorkanva. Ahogyan hallottam Will hangját, a szívem a torkomban dobogott, mintha nem is az a személy beszélt volna, akivel én a raktárhelyiségben voltam. Abban a Will-ben felsejlett a remény szikrája, ebben nem. Mintha csak egy porhüvely lett volna, lélek nélkül. Remény nélkül. 
- Igen, hallottam, hogy.... a Párválasztó a közeljövőben megrendezésre kerül.... - mondta Elenore szinte félénken és bánatosan, de továbbra is tartotta a tökéletes hercegnői hangot, amiből melegség és törődés sugárzott. 
- A nagyon közeli jövőben - mondta Will. Az ujjaim elfehéredetten szorították a tálcát és félő volt, hogy az kiesik a kezemből. Könnyek gyűltek a szemembe. Ezt már én sem tagadhattam le. Hogyan is tehettem volna? Tények voltak. A Párválasztó meg fog történni. Én, pedig össze fogok törni. 
- Mi van Emmával? - kérdezte Elenore. Az olasz lány törődött velem, szeretett engem. Pedig csak egy Hatos voltam az Egyesek világában. Egy apró porszem a homokos és sziklás tengerparton. Egy baktérium az óceánban. - Mit mondtál neki?
- Amilyen keveset csak tudtam - Will sóhajtott. Az egész testem megremegett. - Emma nem fog megbocsátani nekem.
- Will... Emlékszel, hogy mi történt Lila-val, miután Peter eljegyezte Jena-t. A Párválasztó közben Pete hitegette Lile-t, aztán szépen faképnél hagyta. Lila összetört lelkileg, és jelenleg is ki van készülve, pedig 2 év telt el. Lila erős, komoly és megingathatatlan személyiség. Emma érzékenyebb és finomabb. Ha ez történt Lila-val, akkor mi fog Emmával? - fejtette ki Elenore.
- Nem tudok mit tenni, El. Ismered az apámat.
- Igen, persze, hogy ismerem. A tiédet és az enyémet azonos fából faragták. De szeret téged és tisztel téged. Ha elmondanád neki, hogy....
- Mit? Hogy szerelmes vagyok egy Hatosba? Az apám nem fogadná el. Nem is tudom, hogy mit tenne Emmával. Az egészet azért csinálom, hogy neki ne legyen baja. De, akármit is teszek, mindenképpen ártani fogok neki.
- Ez az életünk. Sajnos. Egész életünkben meg fogjuk bántani és át fogunk gázolni az embereken. Uralkodók gyermekei vagyunk. Azt kell tennünk, amit az ország kíván. Még akkor is, ha ez saját magunk ellen szól.